Árokparton orhidea nem nő

Az út mentén, amerre én járok,
Por lepi a lépteim nyomát,
Két társam van: az út menti árok,
S pacsirta, ki hallatja dalát.

Tavaszi szél ringatja a felhőt,
Integetnek csendesen a fák,
Árokparton orhidea nem nő,
De az enyém minden vadvirág.

Örömöt a nótákban találok,
Dalolgattam oly’ sok év alatt,
Elfogytak a régi jó barátok,
Nótás kedvem, ami megmaradt.

Eldalolom az életem végén,
Mégsem maradtam én egyedül,
Más mulat a prímások zenéjén,
De a tücsök nekem hegedül.