Nem hagyom magam

Csapásra ellencsapás, soha nem lesz vége se
Ennek a sose volt célért vívott harcnak, hulljon a férgese
Hol van a közöny határa, amit bevesz még a gyomor
A TV elõtt tömve és nézve, hogy a feneketlen nyomor
Hogyan emészti fel, aki véletlenül rossz helyre lett szülve
Bele a legmélyebb mocsokba, és nem volt felkészülve
Hogy hiába kérdi az istenét, mi a boldogsága nyitja
Mert süket, vak, vagy nincs is talán, aki a sorsát irányítja
Refr.:
Elég volt már a harcból
A sok haszonra éhes számító arcból
Elég volt már a harcból
De a fegyver töltve van
Elég volt már a harcból
Egy életen át fizetett hadisarcból
Elég volt már a harcból
De én nem hagyom magam
Belém lõnél egy sorozatot, csak hagyjalak már békén
Hogy nyugodtan nézhesd a sorozatot, és ne gondolkozz a létén
Annak, aki a véred szívja, és nem csak a szeme sarkából
Sandít rád, hanem röhög rajtad és a pofádba bámul
De te azt látod amit õ rak eléd és észre sem veszed
Hogy más lettél, hogy átváltoztál, amit õ akar, azt teszed
És ha azt gondolod, ez hülyeség, hogy te irányítod magad
Csak azt jelenti, hogy le vagy gyõzve, hogy átmosták az agyad