A fények földje

Lehet, még csak egy perce vagyok élõ
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...

És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...

Füstbõl, ködbõl építi arcát a sok légtestû lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát

Vágyaim múltba veszõ fonalát
Kiszakítja az életem földjébõl
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...

Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...

Angyal: "A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még..."