Nem szoktunk

Zúg a fejem, semmi se tiszta
Mindenki magából indul ki
De ki tudja, hogy hova tér vissza
Szeret a Lelked hazudni
Kár, hogy nem király vagyok,
hogy a fejedet vétethessem minden bûnömért

Bort iszom, a sírom üres:
Feltámadtam, vagy mi a fasz lehet?
Bután, bambán bámulok
A jókedvem az agyadra mehet
Kár, hogy csak szolga vagyok,
és a fejedet kell hogy vegyem minden bûnödért

De Te is mehetsz még fejjel a falnak,
mint a vakond a temetõben
A tested kevés, többet akarnak
A szellemidézõk félnek Tõled

Nem szoktunk megbocsájtani
Nem szoktunk, nem a mi ügyünk
De nem szoktunk meghalni sem
és mégis megdöglünk!