Twilight elegy

Ó, alkonyoknak könnyû vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elkúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szûl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fû,
fû s virág s mindenhol meglelem
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.

Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
elõgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.
Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll
lassú szívemben ilyenkor lágyan