Fekszem a földön

Fekszem a földön,
nézem az eget.
Tökéletes állapot
talán szerda lehet.
Miközbena lapokat osztja
zöld szemével néz rám,
Kicsit megérint,
de csak úgy némán.
A messzi távolból mintha a
hangját hallanám,
de lehet, tévedek, másnak
nem mondanám.
Néha megérint,
játszik velem a szél,
de csak suttog,
hangosan nem beszél.
S meditál mikor a lapot
a földre rakja, egymás mellé, rendezett
sorokba.

Fekszem a földön,
nézem az eget.
Mellettem macskát,
a felhõt, a szelet.
Miközben a lapokat osztja
zöld szemével néz rám.
Kicsit megérint, de
csak egészen némán.
S meditál mikor a lapot
a földre rakja.
Hosszú barna haját
a vállán hátra dobja.

Csak fekszem a földön,
itt olyan más minden.
Szívesen kelnék,
de egy csepp erõm sincsen.

Csak nézem az eget,
fent olyan más minden.
NYugalmat árazt, egyszer
nézd meg majd innen..."