Kerti tükörben

Az utazás reményhomályú
végtelen üressége
lehetõségek hídjai mindenfelé
utak
az önfeltárás folyosói
napfénnyel teltek

Évszázadok forgása bennem
gyarapodó bölcsõ
néma anya ringat

Most sekély tavak közt teremjek
vagy kövek ágyán legyek király
hányszor elindultam már
pedig nem álltam meg soha!

Látni a hajnalt
dombok tompaságán
hideg
amikor világok pusztulnak
a mély erdõben
de lágy magot temet beléjük
valami

Szövetek szálain bukkanni
saját nyomomra
a szénben még ott
a parázs melege
és az örök jelen is
a fakulásban
és a nyárbatûnõ
kerti tükörben.