Márton szép ilona balladája

Itt esereszkedék
Hegykerek dombecska,
S azon nevelkedik
Egy édes almafa.

Édes az almája,
Csokros a virágja,
S az alatt ül vala
Szûz mártír asszony.

S kötögeti vala
Maga koszorúját.
S énekeli vala
Maga énekeit.

S ehun ereszkedik
A gyalog ösvényke.
S azon ereszkedik
Egyfehér bárányka.

Jobb oldalán viszi
Áldott napnak fényét,
Bal oldalán viszi
Áldott holdnak fényét.

Szõre szálán viszi
Hatvan mise gyertyát.
Szarvai közt viszi
Mennyei harangot.

S meg ne ijedj, meg ne ijedj
Márton szép ilona,
Hogy mi ide jöttünk,
Isten parancsolta.

S a mennyei ajtó
Nyitatlan, es nyílik.
S a mennyei harang
Húzatlan kondolik.