Kirekesztve
NergalVágy
Az éj sötétjének színébe borult
Addigi szenvedélyes fénylõ lelkem
Otthonom nélkül a világ egy torzult
Kietlen képével álltam szenben
Nem maradt senki, aki értem jönne
Nem maradt semmi énnekem
Eltûnt minden, amit szerettem
Elvették tõlem az életem
Sírni akartam, mert úgy éreztem
Homályosan csillog a két szemem
Messzire szálló égboltra néztem
A csillagok miért fordultak ellenem
Mert ugyanezt láttam egy másik helyrõl
Úgyanígy tekintettek énfelém
Mégis az érzés egy ördögi módon
A szívembe hasít mint a rettegés
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan...
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan
Irgalmatlan feledések árán
Eljutottam egy másik világba
Az egyedüllét uralta szívem
Mint soha nem múló, könyörtelen álom! Álom!
Vágy, haragom nélüli
Vágy, de fájdalmasan