Kilencedik hónap

Lebeg a testem az űrben
Kicsi a tér
Hallom a csontjaid hangját
És dalol a vér
Meleg a nyár, hideg a tél,
De engem semmi baj nem ér
Körben az angyalok ülnek

Te vagy a kezdet, s én a vég
Végtelen mély ez a tenger
És nagy a világ
Semmi sem érinthet engem
És semmi se fáj
Magas a fal, se zene se zaj
Nem elég, nem törhet át
Újra meg újra kiáltok
S verem a szíved ritmusát

Félek, ha kell majd nem jön el
Ha eljön, nem érdekel
És nem felel, ha kérdezem
És nem értem, hogy mit jelent
(ez az egész)

Tíz perc alatt eltűnik
Még hallgatom a hangodat
Tengerparti hangulat
Eltűnik, de megmarad
..a fény a szemében
és az agyam titkos rejtekében
bezárva már
nem értem, még mire vár

Ha vége van, ha nincs tovább
Ha elhiszem, hogy ennyi jár
Ha elvszít, hadd vesszen el
Ha eltűnik, hát tűnjön el (nem hiszem el)
Már nem érdekel