Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött és fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
és vártam, hogy legyõzzön végre az este már
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
és nem kell már a nyár.

Aranyba foglalt minket az idõ
de inkább kéne már egy igazi nõ,
Éjjel az vágyak mind elhulltak
az álmok az agyból kiszabadultak
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül, mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább
de csak a semmi vár.

Nézem a holdat, az alkohol forgat
Ott van a testem, nincs ami fáj
Tízezer álom az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál nem él, mégis visszatér
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég
Nézem a holdat, nincs menedék
Tízezer álom, tízezer év
Hiába minden, mert nincsen elég menedék
Nekem
Nincs mit vesztenem
Nem elég nekem,
Kedvesem

Ember a földön és ember az égben
Istent hívja, de mind a sötétben vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta, de õ már messze jár.

És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább
Ha százezerbõl senki se tudja
Senki se érti, hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább.