A múltunk hatalmával

Könnybe lábad a szemem, ha látom,
Ökölbe szorul a kezem, ha hallom,
Egy marok szorítja a szívem,
Hogy férges ez a földhalom!

Lesütöm szemem és hagyom, hogy tépjen,
Szorítom fogam, és tûröm, hogy rágjon,
A nemzetem parazitája
Elpusztítja az összes álmom!

A népemtõl kapja a táptalaját,
Biztonságot és menedéket,
Mit tennének a régiek,
Ha látnák, hogy tépnek?

Elmossa a mennyeket az õsök fáradt, igaz könnye.
Lehajtva fejüket, szégyenült arccal fordulnak el mindörökre.
Nem ezért haltak, adták életük, hogy elfeledjük,
A sok szenvedést, és végre NE engedjünk!

Ébredj magadra, ha alszol éppen,
Nyisd ki a szemed és nézz az égbe,
Az Õsök nyújtják a kardjuk, hogy vedd el!

A kard fényében majd megmutatja
Magát a sötét fenevadja,
Mentsd meg hát földedet: Öldd meg!

Emlékezz, és a múltunk hatalmával
Sújtsunk le együtt, ne legyél gyáva!
Sújtsunk le, még ma!