Az elveszett Életünk

Hol van az igézõ táj,
Mitõl az összes rosszat feledni tudnám?
Ahol a fájdalom nem talál
Egy pillanatra sem rám.

Fújd, szél az irányt,
merre menjek!
Süvítsd a dallamát
a végtelenbe!

Aláztak és téptek,
A sebek egymásba érnek.
Lassan elmérgednek,
Attól félek!

Merre vannak a fák,
Melyek az életem visszaadják?
Vagy tisztást keressek,
Vagy egy kék eget…?

Nem lesz újra a régi,
Bárhogy szeretném!
Nem lehet arra menni,
Amerre mutat a szél.

Nem mehetek az égbe!
Nem mehetek utána!
Nem lesz úgy, mint régen,
Az „angyalok” bánatára.

…Hol van az igézõ táj…?
…Hol nincs fájdalom…?
…Nem lehet kitépni,
magamban hordom!
… Örökké!...