A szenvedést a kárhozat váltja

Rádtör egy érzés: a Pusztulás Napja ez.
Ma nem halnak meg többen, csak szenved az, ki érez.
Az értelmük az élet vége új tavaszt kiáltván,
Halálvirág nyílik minden élet fáján.

A holtak éneke
egy hideg szél szárnyán megtöri a csendet,
Az értelem elveszett,
A tudatlan elme már nem lát rendet.

E szavak zengenek,
Ha az élet az utolsót járja,
Ez az ének megremeg,
Ha szenvedést a kárhozat váltja.

Fárad a hús, a lét a semmiért harcol,
Hallod, mit kell, az ének eltorzítja az arcod.
A kárhozat hangja hozzád szól a szélben,
A pusztulás napja, eljön még ma éjjel.