Astrodust

Az idõ fogságában

Astrodust
Ahogyan élek - peregnek a percek
Pár homokszem - mit sem ér
De gyûlnek, s amint telnek az évek
Súlyuk duplán nehéz

Mert a szemekben - ott van a mélyben
Önmaga, s ami lehetett volna
Mint magzat, mi emberlét helyett
Elvetélt

Az idõ az úr - a végtelen
Örökkön sodra emészt
Spirálján úszunk, s a végén
Önmagába tér

Vár-e megsemmisülés
Vagy öröklét
Megtörtént a jövõ-e már
Vagy csak a múlt, mit még
Formálunk kezeink közt
Hogy adja, amit mutatni kész

E fikarcnyi létben
Nem szûnik a törekvés
Kiégett örömök híján
Kutatjuk, mi izgat még
Tördeljük titkok zárát
Átélnénk más varázsát
Csak az idõt elüssük végre
Mit ránkszabott az ég

Encontrou algum erro na letra? Por favor envie uma correção clicando aqui!