Lehunyt szemmel

Nézd az embert, mi porrá lesz
Törékeny testben az álszent lélek.
Hazug, naiv, gyenge lélek
Hiba a teremtésben.
De elszáll az idõ és végez Veled
Eljön egy új kor, hol nem lesz helyed.

Nekem ne mondd azt,
Hogy csak ez van.
Van rá esély,
De az már nem a miénk.

Hatalom vágy, erõszak,
Anyagias önzõ érdekek
Indulatok, agresszió,
A legfõbb emberi erények.
De elszáll az idõ és végez Veled
Eljön egy új kor, hol nem lesz helyed.

Csak egy sorszám vagy, egy üres senki,
Te is ébren alszol, mint a többi.

A homály mi takarja szemünk,
Felemészt börtönbe zár.
És a szabadság mi oly messze került,
Csak egy álom ami visszajár.
Lehunyt szemmel, láncra verve,
A valótlanba temetkezve.
Dolgozz, fogyassz, ússz az árral,
Vessz el a nagy tömegben.

Megtévesztõ gondolatok mélyen,
Tudat alatt, az agyadba égnek
Ahogy arctalan bábként
Küzdesz a mával,
És elmerülsz lassan
A lét mocskában.