Örökké
AstrodustTeremtsek képére
Adjak újat a földnek, az égnek
Írjam újra a tételt
Sosem éreztem
Hogy kérhetnék cserébe
Alkotás ad érdemet létnek
Én is csak annyit érek
Kezemben már minden eszköz
Kezemben minden élet
A változás a Ti javatok lészen
Míg gyûlöltök és szerettek
Én teremtek...
Az öröklét, végtelenség
Új utat vár, jövõt remél
Amit kér, én teljesítem
Bûnbõl, szennybõl oldozok fel, s a
Végzet, majd nyugodni tér
Feledjük halandók jegyét
Élünk majd egy tiszta létben
S nem bûnben fogant teremtésben
Megannyi év
Temérdek kósza érték
Sorokba öntve fakul a lelkem
S mindez mennyit ért?
Elfolyt életem
De nélkülem, s már kérem
Hogy kapjak újra egyetlen évet
Mit önmagáért élek
Az öröklét, végtelenség
Utat talál, jövõt remél
De néha én magam kérem
Láncaimból oldozzon fel a
Végzet, mely mindenkit ér
Üsse rám halandók jegyét
S e tébolyból, mit magam kértem
Oldjon fel, oldozzon fel...